Semmi különlegesen extra sztorival nem tudunk szolgálni, de írni azért csak kell, így hát írunk.
Misák szemüvegében elengedett a csavar pár hete, így pillanatragasztóval fixalt azt, de egyik nap, amikor segített nekem a freezerben, a ragasztó elengedett, megkérte Mila-t, hogy engedje el a bunkig, mert anélkül nem lát. Erre Mila a kezébe vette a dolgokat és megpróbálta maga megragasztani, aminek az lett az eredménye, hogy a lencsét összeragasztózta a közepén, a csavar meg nem maradt a helyén. Még szerencse, hogy az orvosi szobán valamilyen anyaggal le tudták mosni a lencsét. Mondjuk jól sült el a dolog, mert Mila elküldte az egyik sofőrrel valahova, ahol kicserélték a csavart és fizetni sem kellett érte.
Vasárnap elmentek a gyerekek, így két napig "fellélegezhettünk", ami persze nem igaz, mert ma a vacsorával elég hamar végeztünk, de hogy el ne hagyjuk a konyhát kilenc óra előtt, így nagytakarítottunk. A bankett, ami tábor első felének az ünnepi vacsorája, amikor egész nap mindenki fél óra szünettel dolgozik a konyhán, nem sikerült túl rosszul. Mila is nagyon örült a végén, mert az ő fejét mossa folyton Louis. Mondta is neki, hogy ilyen rossz kitchen staff nem nagyon volt még, úgyhogy csináljon valamit. És hát mi mást tehetne Mila, mint, hogy eltörli a shifteket. Egyelőre nem tette meg, és valószínűleg ez nem is jelente megoldást, de hát nincs más eszköze. Louis azt is felajánlotta neki, hogy egy-két embert hazaküldhet, és ő biztosít új embereket.
Mila szerint, az ő tizenegy éve alatt, most volt a legjobb desszert. Persze az ő ötlete volt, és ezért két embert egész napra a hűtőbe rendelt (az amúgy remek staff tud nélkülözni egy ilyen napon két embert...), mert hogy a kiváló desszert két gombóc fagyi egy fél eper és némi mentalevél:). A menü hasonló volt a tavalyihoz, azzal a különbséggel, hogy idén a csirkébe barackot göngyölítettünk, a marhahúst pedig nem vágtuk fel mielőtt megsütöttük, ettől a külseje szénné égett a belseje meg véres maradt (igazi kosher kaja:). A kettő között pedig rágós maradt. De sebaj, legalább kész lett időben. A bankett témája Broadway show-k voltak, a dining hall hatalmas festett poszterekkel volt feldíszítve, a staff a témának megfelelő jelmezekbe öltözött.
Az idő idáig is gyorsan telt, de most még inkább repül. Alig több mint négy hét van a táborból, négy shabbat, négy duty, négy day off. Apropó shabbat. Idén az ünnepi esti snack-et, oneget, ami tízenegy óra után kezdődik és mindenféle gyümölcsöt, süteményt és finomságokat szolgálunk fel, is nekünk kell csinálni, mert a szakácsok lázadoztak. Így aki pénteken van duty-n, nem sokkal éjfél előtt végez. Mondjuk szombaton garantált neki a tíztől kezdődő shift, de hát ez elég sovány vígasz.
Még midig nem tudjuk, mikor szabadulunk, mert itt akarnak tartani 20-adika helyett, 25-éig, ami egyáltalán nem jogos és Lisa nem képes foglalkozni a dologgal. Így viszont nem tudunk lefoglalni semmilyen szállást, repjegyeket megvenni, minden drágább lesz. Jövő héten jön a következő trip day, amikor sokunk reménye szerint megint Bostonba megyünk.
