Büdösödik a munka

In „heaven”

Az első 2 „bemelegítő” hét könnyeden telt, mivel csak a staffra kellett főzni. Hajtás szinte sohasem volt, max egyszer-kétszer kellett kicsit gyorsítani a tempón. Az esetek többségében a kiszolgálandó asztalok száma 10 körül volt, de legrosszabb esetben sem ment 17 fölé. Mivel nem volt sok munka, nem is kellett mindig mindenkinek a konyhában lennie, ezért „shiftekbe” osztottak minket. Minden nap voltak „day-off”-osok, akik aznap szabadnapot kaptak (ált. egyszerre 2-4 ember), délelőttösök és délutánosok. A délelőttösöknek a meló reggel 7-től d.u. 3-ig tartott, a délutánosoknak d.e. 11-től finish-ig (ált. 8-fél9). Naponta 2 break volt, reggeli után kb. fél 10-től 11-ig (attól függően, milyen gyorsan végeztünk a mosogatással és az ebéd előkészítésével), és egy délutáni hosszabb szünet, ami kb 2-fél3-tól fél6-6ig tartott.

Így, hogy 3 részletben dolgoztunk naponta, a munka egyáltalán nem volt megterhelő, sőt, sokszor Tatjana is csak pár perces alibi-feladatokat tudott adni, hogy mindenkit lefoglaljon. Meló mellett jutott időnk bőven dumálgatni és baromkodni is, valamint kajákat csórni a hűtőből és a store-roomból. Ilyenkor persze „elvileg ” ki kellett menni, mert a konyhában nem lehetett zabálni, de sokszor láttuk Milát (a konyhafőnök) is, hogy a kaják „csekkolása” közben tele van a szája és még akkor is rágcsál, amikor már masírozik visszafelé az irodájába…

A munka után általában a Staff Lounge-ban töltöttük az időnket, ami egy privát terem csak a staffosoknak, felszerelve egy barominagy TV-vel, fotelekkel, számítógépekkel, ping-pong asztallal és italautomatákkal. A közelben van a Bogies-nevű lokál is, ahol hetente egyszer hatalmas r’n’b – hiphop party van (ilyenkor 10 dolcsi belépőjegyet szednek), egyébként meg kocsmaként funkcionál. A 21 év korhatár itt is játszik, de szerencsére gyakran megfeledkeznek az ID-k elkéréséről. Egyszer már elvittek minket bowlingozni is, az is marhajó volt, valamint múlt héten Louis tanúbizonyságát tette „mérhetetlen jóindulatának” és befizetett minket egy mozira, ahol a The Incredible Hulk című Marvel-szarságot vagy a Get Smart című kretén titkosügynökös film - paródiát lehetett megnézni (utóbbi nagyon ütős).

In hell

Jún. 20-a környékén kezdtük először érezni, hogy „valami” elkezdődött. Louis Bordman több szempontból is bekeményített. A smoking gazebo, ami addig a társasági élet egyik központja volt, eredeti formájában megszűnt. A székeket eltűntették belőle és a bagósoknak fel kellett iratkozni egy „feketelistára”. Aki nincs a listán, nem tartózkodhat a gazebo-ban (kivétel kitchen staff J), különben „fired”, illetve a bagósok is csak a cigi elszívásának az idejére mehetnek be és max 3-an. Louis megfélemlítés gyanánt még azt nevetséges kamut is előadta, hogy ellenőrizni fogják az embereket a gazebo-ban. Néhány dolgot egyébként tényleg komolyan gondolt az öreg harcos, mert rendesen hullanak a fejek a szigorítások közzététele óta, szám szerint 3 embert már ki is vágtak az elmúlt másfél hétben.

A köv. heti schedule-ban mindenféle ocsmányságok jelentek meg, többek között: 6h-finish : Everybody jellegű beírások. A shiftek igencsak megritkultak, a napok többségén mindenki végig dolgozik, max. kétszer oszthatnak be 10-finish-ig, vagy 6-3-ig, illetve day-off-okat sem adnak minden nap. A dining hallba egyik napról a másikra bekerült még 60 asztal, így az ebédlő látványa egész pofás lett. A reggeli utáni szünet mostmár történelem, illetve a 3-4 órás délutáni break-et 1-1.5 órásra csökkentették.

A tegnapi nap volt az első igazán odabaszós, cirka 1500 szendvicset dobtunk össze a kis pöcsfejeknek, akik ma érkeztek. Már nagyon vártam ezt napot és az élmény nem is maradt el. A vacsora kiosztása még úgy ahogy rendben megvolt, bár az üdítők pótlása már nem ment olyan könnyedén, mert az össze-vissza rohangáló és hülyébbnél hülyébb kéréseikkel sorba álló gyerekektől nem lehetett normálisan közlekedni a konyhán kívül. A káosz tetőfoka a mosogatáskor érkezett el . Az a fos mosogatógép már kb a 3. perc után képtelen volt lépést tartani a folyamatosan beérkező cuccokkal, így a mosatlan edényeket kénytelenek voltunk máshova pakolni, hogy egyáltalán beadhassák az újonnan érkezőket a pultra, de így meg más dolgoknak nem maradt hely. A gépet állandóan ki-be kellett kapcsolgatni, hogy rendesen működjön, a mosogató folyamatosan eldulgult a húszféle turhától, amit beleöntöttünk, ráadásul vmi retek ki is borulhatott, mert egy idő után a padló olyan csúszós lett, mint egy korcsolyapálya. Ja, és embertelen hőség volt a konyhában, mindenki szanaszét izzadta magát, az egyik orosz, Zsenya le is vetkőzött félmeztelenre. A hatalmas felfordulás ellenére azért egy idő után elég jól felpörögtek a dolgok és a végére egész jó kis időt futottunk, fél 9 – ¾ 9 körül már kajáltunk.

Ezek után kiváncsi leszek milyen lesz Shabbatkor duty-n lenni… a schedule-ban már ki van írva az első kör, szerencsére most nem vagyok a két szerencsés között, bár biztos eljön majd az én időm is.