Miami

Philadelphia és Washington után leugrottunk Floridába, hogy megnézzük, mi újság van Miamiban. Washingtonból repülővel mentünk, ami két óra alatt oda is ért. A reptérről szállásig busszal mentünk, ahol megkérdeztünk egy embert, hogy hol kell leszállnunk, majd kiderült róla, hogy nagyszülei magyarok voltak és a húszas években jöttek ki az államokba, és addigi „Révész” nevüket Ferryman-re változtatták.

Szállásunk teljesen rendben volt, végre privát szobában voltunk saját fürdőszobával, hűtővel, tévével. Első este jól bepizzáztunk, söröztünk egyet, majd megnéztük a tengerpartot. Másnap nagyon jól esett végre addig aludni, ameddig akartunk, nem ébresztőórára kelni, így délben keltünk (bár tudtunk volna még aludni, mivel hajnali négykor aludtunk el). Kettő körül lementünk a partra, ami ahhoz képest, amit vártunk, elég dzsuvás és köveces volt.

Hesselés a parton

A víz nem langyos, hanem meleg volt. Hiába kentük be magunkat az 50 faktoros napkrémmel, amit kenni alig lehetett, mert olyan sűrű volt, egy-két folt kimaradt, így mindketten leégtünk. Este bementünk a downtown-ba (belváros), ami több mint egy óráig tartott, mivel a buszon egy kubai papper majdnem elvert egy másik kubait a botjával. Így a buszsofőr leállt az út szélén és várta a rendőröket. A belvárosba érkezve azt kellett észrevennünk, hogy minden utca üres és minden be van zárva. Megkérdeztünk egy embert, hogy hol van itt az élet és, hogy miket érdemes megnézni. A Spanyolországból jött férfi mondta, hogy itt minden hatkor bezár, mert nem valami jó környék. Éjszakai élet Miami Beach-en van, ahonnan jöttünk, illetve van egy parton lévő bevásárlóközpont, ahol bulik és éttermek vannak. Mondta, hogy szeret gyalogolni, így elkísér minket, pedig legalább fél óra távolságra voltunk. Amikor odaértünk, akkor még megmutogatta, hogy hol vannak éttermek, meg mit hol találunk. Rendes fickó volt. Bekajáltunk egy kubai étteremben, csináltunk pár fotót, majd visszamentünk a szállásra, mert bulizni nem tudtunk menni a korunk miatt, fogat fehéríteni (ezt is lehetett a mall-ban este tizenegykor) pedig nem volt kedvünk. Visszafelé a buszon, egyre több furcsa férfivonásokkal rendelkező „nő” volt. Mikor leszálltunk a buszról pont összefutottunk Judittal (a táborból), aki aznap este érkezett Miamiba és megígértük neki, hogy egy este vele leszünk. Másnap a barátnői is megérkeztek és elmentek egy luxushajó kirándulásra a Bahama-szigetekre. Persze majdnem lekésték, mert délelőtt, még eljöttek velünk a South Beach nevű strandra, ami Miami leghíresebb strandja. Ott sikerült kifognunk egy olyan részt, ahol szivárványszínű zászló volt kitűzve és a vízi mentő házikója is elég színes volt. Mondtam is az elején, hogy ez nem egy átlagos strand, az a zászló, a homoszexuálisok jelképe, de a többiek mondták, hogy még sosem hallottak erről. Aztán, amikor három csaj egymásnak esett napfürdőzés közben, meg két bácsi kézen fogva ment be a vízbe, belátták, hogy nekem volt igazam:) Strandolás után (már csak Misákkal) boltok után kutattunk, ahol Hawaii inget lehet kapni. Ilyet nem találtunk, de azért sikerült elkölteni a nálunk lévő pénzt. Este, a hostel előtt összefutottunk azzal a magyar párral, akikkel Washingtonban is találkoztunk. Hasonlóan az első estéhez kicsit lazultunk a szobában, rákészülve Los Angelesre.

Miami az a hely, ahol az ember sok jó nőt és öreget láthat (a gazdag emberek oda mennek meghalni) és a buszon szinte mindig veszekednek az emberek. Ott lenni nagyon jó volt. Végre igazi nyaralás volt pár napig az előtte lévő városnézős rohanás után. Kicsit sikerült is felvenni a város hangulatát, sétálni rohanás helyett, sokat aludni, csak hesselni...